Kötetlen

by Herdics Andi

Hónap: január, 2014

Egy ezredmásodperc alatt

Image
 Bob Adelman: White Angel, Brooklyn, New York, 1966

Játékos lelkemnek
tekinteted csillogó
labdát gurított
és szikrázva pattogott körbe,
mígnem végül tűzkörbe’
állva égtem
majdnem halálra,
pedig csak rámnéztél.

Reklámok

Képzeld,

Image
 John Webb: Kissing Magritte

Szeretném neked mondani minden egyes nap
Képzeld…
És szeretném elképzelni, ha te kérnél rá
Képzeld, …

Flow

Image
Giovanni Castell, Aporie (http://giovannicastell.de/portfolios/aporie/)

Minden időben van…
Ami…
Van
Ami
Nincs

A kérdés
A válasz
A feladat
A támasz
Az ember
Az élet

Minden időben van…
Valami…
Rész
Egész.

Reggel a kádban

Image
Ez a kád a Splinter Works munkája

melegvíz oldja a feszült tónust
és emel
talpra
könnyed álmos könnyed csordul
és szalad tova
arcodról
mellkasra
alábújva
a lábujjra
takaró helyett
vízbe burkolod
magad
majd bontod ki
a kádból
kilépve
az új napot
egy átlagos
szombatot.

1/2 álomban

Image

  Henri Cartier-Bresson: Romania 1975

Tudatlanul lépkedek a tudatosság útján
És tudatosan a tudattalanon
Mikorból mostanra
Húzom
Amit tolok
Nincs idő
Máskor
Mint
A most
Itt a más kor
Nem Tamás-kor
-Higgy

Toporogni könnyű
Kicsit kell csak lépni
Ráadásul egyhelyben
Vegyél mély levegőt
Tanuld a lábad
Egymás után tenni
Egy helyen
-Ne szóródj szét
-Ne rezzenj össze

Egymáson fetreng
A tehetetlen
Ne legyél alul
Gördülj le, ki, át
Egészben
Ép háttal
Ép kézben
Aludd át
az éjszakát
Karomban, Kedves
– Találj otthonra
Magadban,
– Magunkban.

Ilyenek ezek a lányok

Image
Léderer Anita fotója

Unatkoznak a csajok
A kirakatba’
Fejvesztve szépek
Ahelyett,
Hogy beszélgetnének.
Massimo Dutti
Tudja mi a ‘tutti’.

Végre lebegek, lélegzem, élek

(Magammal-Veled)

Elfáradtam. Vágytam a vízre, hogy visszatérjek oda, ahonnan az élet jön, hogy visszatérjek magamba, hogy visszatérhessek Hozzád…

Csapódik az ajtó, végre mögöttem. Ruha le, haj kibont, kulcs fordul az öltözőkabinban, a víz már közel. Papucs le, csobban… hideg, bizsereg, merül, megkönnyebbül…

Image
Mezei Bali festménye ehhez az íráshoz készült

A zajok távolodnak, ahogy suhanok, érzem, szabad vagyok. Aztán alábbhagy a lendület és a lebegés teret ad az igazi csendnek. A pillanatnyi nihil erőt ad, minden vagyok a semmiben.
Süllyedni kezdek, de pár mozdulat ismét felemel és töltődöm tovább. A nagy teljességben mégis- de miért is?- hiányozni kezd valami, és a félelem alattomosan beszivárog a csöndembe. Okolom a levegőt, hogy ki kell zökkennem akárcsak egy pillanatra is. Mint egy jó álomból nem akarok felébredni. Az életösztön mégiscsak erősebb, mint a vízi szabadság-szerelmem és… Végre, végre levegő… Újra jól érzem magam. A kíváncsiságom visszahajt régi “halmazállapotomba”, mert biztos akarok lenni, adja még azt a nyugalmat.
A lélegzés és lebegés, a suhanás és merülés, a könnyedség és erőfeszítés ritmusával már együtt lüktet a testem. Már áldom és nem haragszom a levegőre, ahogy nem haragszom Rád sem…

Kint és bent, Veled és Nélküled “Egy” vagyok.

Ha átölelsz, mint a víz, könnyebben mozdulok. Engedj el, és szabadabban lélegzem… Ritmusomban egy vagyok Veled, így Magamban is Benned lehetek…

%d blogger ezt kedveli: