Kötetlen

by Herdics Andi

Hóember levele Anitához

Ismét egy baráti feladat, most Léderer Anitától. A képre, amit ő készített, kellett versikét írni. Ez sült ki belőle:

Anyám mézeskalács szoknyájába kapaszkodva
Hangolódom a Karácsonyra
Csokornyakkendőben
Gombszemekkel ámulok
Lehet hogy Neked,
De csak Neked
Még egy titkot is
Elárulok.

Illatfehővel jön rám
Mécsesfényből
A hőhullám
De nem lesz nekem
Hát hogy is lenne,
Karácsonykor
olvadt hullám.

Nem félek én tőle,
Csak játszom a tűzzel.
Kérlek Téged,
néhány napig
csak néhány napig
Ne űzz el.

Tudod mit?
Hajolj ide,
Súgok Neked valamit.

Műorr alatt cérnaszájjal
Rámvarrt boldogsággal
Én biz’ azért mosolygok,
Mert csak egy wannabe hóember vagyok.

Reklámok

Ősz

El kell -engedni- kell…

Sírhatnékom van. Sajnálom kidobni az öreg csokoládé papírt is. Simára simogatom, és a papírsistergést hallgatva elgondolkodom, hogy ugyanazt játszom a teafilter kis zsákjával is. Nagyanyám gyűjtötte mindig a kis fecniket, és írta rá a bevásárló listát vagy a legújabb receptet, hogy aztán a füzetébe tegye, ahol annak a sok csodának a varázsigéje sorakozott, amit nagy gondosan az asztalra varázsolt.
Csakhogy nagy különbség van közte és köztem, az ő világa és mi világunk között. Ő spórolt én halmozok. Ők spóroltak, mi halmozunk…
Teletömködöm az életem kis bizonytalan részeit csoki, tea, ajándékok papírjaival, ahelyett, hogy felszámolva a szemétgyűjtést kitakarítanám végre a lelkem is.
Nem szakadok el a lényegtelen dolgoktól, és az erőlködéstől megvakulva sétálok el amellett, amihez ragaszkodnom kéne.
A csokipapír már teljesen sima…fenébe is, össze kéne gyűrnöm és kihajítani…Döntöttem. (Kislányos daccal gondosan összehajtogatom, hogy legalább érezzem, mégsem dolgoztam feleslegesen.) Az asztal széléhez igazítva a kis papírkockát egy öt éves gyerek csínytevés közben átélt izgalmával az arcomon belepöckölöm a szemetesbe.
És ez még csak a kezdet…

pillanatnyi űr

Miért gondolod, hogy nem történik semmi
Mikor világok pusztulnak el
és születnek újjá
Benned
Elengedsz
Teremtesz
Megszületsz
Újra
Minden
sejteddel
Minden
percben
máshogy
vagy
Ugyanaz.

Már évezredek óta emlékezel
Csak elfelejtetted.

%d blogger ezt kedveli: